Johann Sebastian Bach több rövid miséje mellett messze nagyobb jelentőségű a gigászi alkotás: a h-moll mise (BWV 232). A mű - megszakításokkal - csaknem 25 évig foglalkoztatta a szerzőt.

1733-ban egy h-moll Kyriét írt az akkoriban elhunyt választófejedelem, Erős Ágost emlékére tartott gyászistentiszteletre, s egyben egy D-dúr Gloriát az új választófejedelem trónralépésére. E műveket időben megelőzte egy D-dúr Sanctus (1724), amit karácsony vasárnapjára tervezett. Élete utolsó éveiben - 1747 körül - Bachnak az a gondolata támadt, hogy kiegészíti ezeket a különálló tételeket. Grandiózus, teljes kompozíció megalkotására törekedett egy Credo, meg a Hozsannával kezdődő teljes zárószakasz hozzáadásával. Monumentalitása miatt a mű istentiszteleti előadására a szerző nem számíthatott.

Az olasz kantáta-mise mintájára a mű huszonöt lényeges számból áll. Ezek négy különböző hosszúságú szakaszba rendezettek.

A mű egészét nézve megállapítható: a mai általánosan használt h-moll mise elnevezés vitatható. A kompozícióban kétszer annyi D-dúr, mint h-moll tétel szerepel.

Az ELTE Művészeti Együttese e művet 1982. óta tartja repertoárján. A ének-zenekar több generációja fedezi fel újra és újra e zenemű belső harmóniáját.