Mádl Ferenc - az ELTE kulturális rektorhelyetteseként - több évtizeddel ezelőtt felügyelte együttesünket. Méghogy felügyelte? Ettől az időtől kezdve egészen a közelmúltig alig tudtunk olyan koncertet tartani, ahol ne lett volna jelen. Megszokott helyén az Aulában mindig fehérlett ősz haja. Tudtuk, hogy ott van és hallgat minket. Emlékszem, volt olyan koncertünk, hogy épphogy kezdésre érkezett, de ott volt. Köztársasági elnökként is ugyanúgy tapsolt nekünk, mint azt megelőzően és azt követően.

Februárban kórusunk köszöntötte a professzor urat a 80. születésnapi rendezvényen.

Tudtuk, hogy ereje fogytán van, de ilyen gyors búcsúra nem számítottunk. Végtelen derűvel, elismerően tapsolt koncertjeinken. Együttesünket magáénak érzete és mi is tudtuk: hozzánk is tartozik.

Közönségünk egyik meghatározó tagjától búcsúzunk.

Professzor úr! Nyugodj békében!