A nagy osztrák zeneszerző d-moll Requiemjét 1997 tavaszára tűzte műsorára az ELTE Bartók Béla Énekkara és Egyetemi Koncertzenekara. A mű igen nagy kihívást jelentett a romantikus műveket ritkán játszó zenészek számára. Szokatlan volt az énekstílus, a zenekari hangszerelés. Mégis a próbák meggyőzték az előadókat: ebben a műfajban is van olyan alkotás, amit magas színvonalon nem-professzionális testület is előadhat.

A zenekari anyag különösen próbára teszi a hegedűsöket, hiszen az énekesek tartott hangjaihoz a szerző igen igényes zenekari kíséretet komponált. A Quam olim tétel minden nehézsége ellenére a mű csúcspontjaként a zene őszinte örömét nyújtja a produkció résztvevőinek.