A vonószenekari mű 1980-ban készült a Veszprémi Kamarazenekari Fesztivál felkérésére. Ugyanott volt bemutatója is. Azóta ez a mű a vonós kamarazenekarok egyik kedvelt előadási darabja. Szerkezetében, nyelvezetében modern, ám mégis könnyen elsajátítható zenemű, amelyben kifejezésre jut a szerző emberközpontúsága.

Maga a mű a vonószenekari hangzás színeit, színkombinációit mutatja be. Tizennégy apró tétel füzére. Kis formaegységei hangban, karakterben, tempóban, faktúrában, játékmódban különböznek egymástól: akad közöttük négysoros népdalszerkezet s akad egybekomponált, bonyolult zenei struktúra. E kontrasztáló, kis egységek nyomán épülő nagy forma mögött azonban ott érezhető szerzőjének határozott törekvése a tematikus variatív szövésmódra, a nagyívű formai felületek megmintázására. A Sequenze struktúrái a harmóniák kifejlődésének, a harmóniák egymásból logikusan következő sora eszményképének jegyében születtek.

Az ELTE Egyetemi Koncertzenekara a művet 1986 márciusa óta tartja repertoárján és franciaországi, valamint USA-beli turnéjára is magával vitte.