Ez a kéttételes vonószenekari mű az ELTE Egyetemi Koncertzenekar repertoárján közel 20 éve - szinte a mű bemutatásától kezdve - szerepel. Valószínűleg azért, mert ebben a műben a szerző nem kíván lehetetlent a játékosoktól, hanem a kottakép hű visszaadás után zenei élményt nyújt.

A tájképek címet kifejező zenei struktúra első részében a lassú fájdalmas bevezető után a második rész felelgetős - felfelé ívelő és lefelé ereszkedő - dallamát hallgatva a dombok közt lengedező lágy szellőre gondolhatunk.