Ez a kéttételes vonószenekari mű az ELTE Egyetemi Koncertzenekar repertoárján
közel 20 éve - szinte a mű bemutatásától kezdve - szerepel. Valószínűleg
azért, mert ebben a műben a szerző nem kíván lehetetlent a játékosoktól,
hanem a kottakép hű visszaadás után zenei élményt nyújt.
A tájképek címet kifejező zenei struktúra első részében a lassú fájdalmas
bevezető után a második rész felelgetős - felfelé ívelő és lefelé
ereszkedő - dallamát hallgatva a dombok közt lengedező lágy szellőre
gondolhatunk.