1778 decemberében a Münchenben tartózkodó Mozart üzenetet kap arról, hogy Salzburg érseke udvari orgonistává nevezné ki a megürült helyre. Az előzetes megállapodástól eltérően mindössze évi 450 forintos javadalmazással 1779. január 17-én került sor az okirat kiállítására, amelyben Hieronymus érsek megbízta a Székesegyháznál és az Udvarnál ellátandó feladatok lelkiismeretes végzésére. E szolgálat jegyében készült el 1779. március 23-ára egy Salzburg környéki Mária szobor évenkénti megkoronázási ceremóniájához írt C-dúr miséje szólóénekesekre, kórusra és zenekarra. (Krönungsmesse). A mű érdekessége, hogy Mozart - néhány más egyházzenei művéhez hasonlóan - a zenekar vonósszekciójában nem alkalmaz mélyhegedűt. A hagyományos szertartást mindenben követő kompozíció tételei közül a Kyrie fenséges dallamvilágával, a Glória elsöprő lendületével emelkedik ki. A Credóban a kórus által formált nyugodtabb zenei szövetet a hegedűket próbára tévő igen gyors lüktetésű zenekari ,,csipke'' díszíti. A Sanctusban megformált lassú-gyors változást a Benedictus ariosója oldja fel. A méltóságteljes Agnus Dei végén a hagyományos mozarti finálé elemeit fedezhetjük fel.