A kéttételes - az ELTE Egyetemi Koncertzenekarának 40 éves fennállása alkalmából komponált - mű az ellentétek szembeállítása. Mottó: A gondolatok meghatározzák az ember lelkivilágát.

Az I. tétel - Sirató - Lentoja, szokatlan és változó ritmusképleteivel az elmúlás feletti eltűnődés, majd elhessegetve a halál gondolatát a visszaemlékezés derűsebb perceire utal. Ezután ismét a keserű szomorúság hatja át a tételt. A szerző ebben a tételben megemlékezik az 1997-ben elhunyt művészbarátairól: Durkó Zsolt zeneszerzőről, Fülöp Viktor táncművészről és Fodor András költőről.

A II. tétel - Tűnődő - Allegrettoja hatnyolcados lüktetésével az első tétel szöges ellentéte. A mély hangoktól a magasba ívelésig és vissza állandóan ismétlődő frázisa hatja át a sodró lendületű tételt. Ez a tétel a szerző egyik korábbi darabjának zenei kibontása. (Ember tragédiája, londoni szín, a verklis dala)

A művet a tétel utolsó részében az energikus szakasz - a tempo, energico - zárja le.