(Op. VIII. No. 4.)

A tulajdonképpeni programzene területére Vivaldi csak a Négy Évszak koncert-sorozattal merészkedett. A szerző e művét Václáv Morzin grófnak ajánlotta. A művet először 1725 decemberében adták ki nyomtatásban, de maga a szerző - ajánló soraiban - utal arra, hogy jóval előbb keletkezhetett. A versenyművek előtti szonettek szerzőjét nem ismerjük, sőt az sem tisztázott, hogy időben megelőzték-e a hegedűversenyeket. Egyes források szerint maga Vivaldi a költő. A Tél előtti - a versenymű hangulatát tükröző - szonett szövege:

[I. tétel]

Küszködni, fázva csikorgó havakkal,
csikaró, fájó rettenetes szélben,
topogni sűrűn, meg ne fagyj a télben,
jeges világban, vicsorgó fogakkal.

[II. tétel]

Húzódni tűzhöz, terített, víg asztal
mellé, míg ott künn csak úgy szakad, délben -
majd síkos úton, jaj elesőfélben
továbbhaladni, mindig egy arasszal:

[III. tétel]

vigyázz, megcsúszol! Lábad nem szaladhat:
No, kelj fel, indulj - hanem aztán jó kis
roppanás: jég volt, beszakadt alattad!

Sirokkó, bóra ezerféle kófic
rohama csap rád zúgó szél-hadaknak -
ilyen a tél hát, de van benne jó is...